Vállalkozása eladásakor kulcsfontosságú, hogy megértsük azokat a legfontosabb EBITDA-módosításokat , amelyek jelentősen befolyásolhatják az eredményt. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a 10 legfontosabb EBITDA-módosítást, amelyet figyelembe kell vennie, hogy növelje vállalkozása értékét az értékesítési folyamat során.

Az EBITDA normalizálásával és a lenyűgöző pénzügyi teljesítmény bemutatásával potenciális vevőket vonzhat, és a lehető legmagasabb árat biztosíthatja vállalata számára.

Miért kell normalizálni az EBITDA-t?

Az EBITDA-t általában a működési cash flow mérőszámaként használják, és létfontosságú szerepet játszik a vállalatok értékelésében. Bár sokféleképpen értelmezhető, az EBITDA gyakran megalapozza a vállalat értékének meghatározását egy többszörös alkalmazásával, például az 5x TTM EBITDA .

Következésképpen az EBITDA normalizálása a legpontosabb és legkedvezőbb pénzügyi ábrázolás érdekében elengedhetetlenné válik. A hozzáértő vásárlók azonban az EBITDA-n túl néznek, és a szabad cash flow-ra összpontosítanak, hogy átfogóan értékeljék a vállalkozást , olyan tényezőket figyelembe véve, mint a tőkekiadások, a kamatok és az adók.

Mindazonáltal az EBITDA normalizálásának és a lenyűgöző szám bemutatásának ismerete továbbra is értékes készség a cégtulajdonosok .

Hogyan számítsuk ki az EBITDA-t

Az EBITDA, a kamat, adó, értékcsökkenés és amortizáció előtti eredmény rövidítése, egy széles körben használt mérőszám a pénzügyi világban. Az 1980-as évek tőkeáttételes felvásárlási láza során vált népszerűvé, és azóta mindenhol elterjedt a pénzügyi körökben.

Az EBITDA többféle célt szolgál, beleértve az üzleti értékelést , a vállalati összehasonlítást és a kölcsönszerződés megállapítását. Bár látszólag egyszerűnek tűnik, fontos, hogy óvatosan kezeljük ezt a „nem GAAP” mértéket.

Az EBITDA számításának megértése

Az EBITDA számítása a kiindulási ponttól függően változik. Általában azonban az EBITDA a következő képletekkel számítható ki:

EBITDA = Üzemi eredmény + Értékcsökkenés + Amortizáció

EBITDA = nettó bevétel + kamat + adók + értékcsökkenés + amortizáció

Merüljünk el mélyebben az egyes kifejezések definícióiban:

1. Nettó bevétel: Ez az összes kiadás, például az eladott áruk költségei, SGA-költségek, értékcsökkenés, amortizáció, finanszírozási költségek és adók levonása után fennmaradó bevétel.
2. Működési eredmény: A működésből származó nyereséget jelöli, amelyet úgy kapunk, hogy a bevételből levonjuk a költségeket, például az eladott áruk költségeit, az SGA-költségeket, az értékcsökkenést és az amortizációt.
3. Kamat: Ez a fennálló tartozás finanszírozási költségeire vonatkozik.
4. Adók: Egy adott időszakra vonatkozó jövedelemadó ráfordítást jelöli.
5. Értékcsökkenés: Egy tárgyi eszköznek, például épületnek vagy berendezésnek a tárgyidőszakban elhasználtnak tekintett részéhez kapcsolódó nem pénzbeli kiadást jelenti.
6. Amortizáció: Ez az értékcsökkenéshez hasonló, de kifejezetten az immateriális javakra vonatkozó, nem pénzbeli ráfordításra vonatkozik. Az immateriális javak közé tartoznak például a szabadalmak, védjegyek, szerzői jogok és cégérték.

Az EBITDA jelentőségének feltárása

Az EBITDA különféle arányokban és számításokban talál alkalmazásokat. Az EBITDA-ból származó egyik hasznos mérőszám az EBITDA-marzs, amely az EBITDA-t a bevétel százalékában jelenti. Ez a mérőszám betekintést nyújt a működési készpénz összegébe, amely minden egyes dollár bevételhez jut.

Az EBITDA margint általában az azonos iparágon belüli vállalatok összehasonlítására használják. A magasabb EBITDA ráta általában kedvezőbbnek tekinthető, mint az alacsonyabb, ami jobb működési hatékonyságot jelez.

Az EBITDA történetének nyomon követése

Az EBITDA megszületése a múlt szükségszerű innovációinak tudható be. Az 1970-es években John Malone , egy kiemelkedő kábelmilliárdos felismerte a műveletek méretezésének fontosságát a kábeles üzletág programozási költségeinek szabályozásában. Azonban egyszerre szembesült kihívással és lehetőséggel.

Abban a korszakban a Wall Street és sok kábelszolgáltató elsősorban a nettó jövedelem és az egy részvényre jutó eredmény (EPS) növekedésére összpontosított. A Malone növekedési stratégiája, amely magában foglalta az adózás előtti cash flow maximalizálását az organikus növekedés és felvásárlások finanszírozására, nem volt összhangban az EPS növekedésével, mivel megkövetelte a bejelentett bevételek és adók minimalizálását. E szakadék áthidalására az EBITDA-t használta fel, hogy a hitelezők és a befektetők felé irányuló cash flow-t hangsúlyozta.

Az EBITDA az erős tőkeáttételű és tőkeintenzív vállalatok számára bizonyult előnyösnek, a működési eredményhez vagy a nettó eredményhez képest kedvezőbb jövedelmezőségi kilátásokat mutatott. A nettó eredmény módosítások sorozatával történő kiigazításával az EBITDA olyan mérőszámot adott a működési teljesítménynek, amelyet kevésbé befolyásolnak az adott számviteli vagy pénzügyi stratégiák . Ez a működési teljesítmény reflektorfénybe állítása megfelelt bizonyos típusú üzleti struktúráknak.

Az EBITDA, mint értékmérő népszerűsége az 1980-as években és azután tovább nőtt. Az 1980-as években a tőkeáttételes kivásárlásokban részt vevő befektetők az EBITDA-t használták fel a bajba jutott vállalkozások jövedelmezőségének felmérésére , valamint a szerkezetátalakítással kapcsolatos finanszírozási költségek fedezésére való képességük felmérésére. A dot-com-korszakban az EBITDA kedvelt mérőszámként szolgált a növekedésre kész, de jelentős adósságterhek által korlátozott vállalatok azonosítására.

Az EBITDA mai gyakorlati alkalmazásai

Az EBITDA napjainkban is értékes eszköz a vállalat működési teljesítményének értékelésére, amelyben megbíznak a cégtulajdonosok, a befektetők és a hitelezők egyaránt.

Cégtulajdonosok és vezetők: Az EBITDA lehetővé teszi a cégtulajdonosok és vezetők számára, hogy összehasonlítsák vállalatuk működési teljesítményét a versenytársakkal és az iparági benchmarkokkal. Az erős EBITDA javíthatja az üzleti hitelek biztosításának kilátásait, mivel bizonyítja az adósságszolgálati képességet. Ezenkívül a magas EBITDA ráta vonzhatja a potenciális vásárlókat, jelezve az egészséges pénzáramlást és a jövedelmezőséget.

Befektetők: A befektetők az EBITDA-t gyors mérőszámként használják fel a vállalat működésének felmérésére, összehasonlítják az azonos iparágon belüli más befektetésekkel, és felmérik az értékelést . Ha egy célvállalat erős EBITDA-t, de gyenge nettó nyereséget mutat, vonzó akvizíciós lehetőség lehet, ha a befektető stratégiailag átstrukturálhatja a cél eszközeit és adósságát.

Hitelezők: A hitelezők az EBITDA-ra támaszkodnak, hogy felmérjék a hitelfelvevő működési teljesítményét a versenytársakhoz képest. Betekintést nyújt a készpénzhelyzetbe is, azzal a mögöttes logikával, hogy az egészséges EBITDA erőteljes működési cash flow-t jelent. Ezenkívül az EBITDA jelzi a hitelfelvevő hitelvisszafizetési képességét. Végül az EBITDA gyakran képezi az adósságszövetségi megállapodások alapját.

Az előnyök és hátrányok elemzése

Míg az EBITDA egy széles körben használt mérőszám, kulcsfontosságú, hogy megértsük erősségeit és gyengeségeit, hogy elkerüljük a vállalat pénzügyi helyzetének félrevezető értelmezését.

Az EBITDA előnyei:

1. Könnyebb számítás: Az EBITDA könnyen kiszámítható az eredménykimutatásból származó információk alapján.
2. Fókuszban a működési teljesítmény: A számviteli, adózási és finanszírozási döntések hatásának kizárásával az EBITDA rávilágít a működési teljesítményre. Az olyan változók, mint az értékcsökkenés, az amortizáció, az adó és a kamat, amelyek vállalatonként eltérőek lehetnek, nem befolyásolják a működési teljesítményt. A kamat a tőkeszerkezettől függően változik, míg az adókiadások joghatóságonként eltérőek, és nem kapcsolódnak közvetlenül a vállalat működéséhez. Az értékcsökkenési leírás, mint nem készpénzes kiadás, szubjektív, és nincs közvetlen hatással a működésre.
3. Összehasonlíthatóság: Az EBITDA megkönnyíti a vállalatok összehasonlítását a versenytársakkal és az iparági átlagokkal.

Az EBITDA hátrányai:

1. Nem GAAP mérőszám: Az EBITDA egy nem GAAP mérőszám, ami azt jelenti, hogy számítása nem feltétlenül konzisztens a különböző vállalatok között, és potenciálisan manipulálható.
2. Nem helyettesíti a Cash Flow-t: Az EBITDA nem tartalmazza a forgótőkében és a tőkekiadásokban bekövetkezett változásokat, így nem teljes mértékben helyettesíti a cash flow elemzést.
3. Lehetséges zavaró tényezők: Az EBITDA kedvezhet a magas adókkal, kamatkiadásokkal és értékcsökkenéssel/amortizációval rendelkező cégeknek. A jövedelmezőségre való összpontosítás elterelheti a figyelmet a rossz vezetői döntésekről, mint például a magas kamatozású adósság felvétele vagy az elöregedett berendezések cseréjének elhanyagolása.
4. Figyelmen kívül hagyja az eszközköltségeket: Az EBITDA figyelmen kívül hagyja az eszközök bekerülési értékét, és abból indul ki, hogy a jövedelmezőség kizárólag az értékesítések és a műveletek eredménye.

A 10 legjobb EBITDA korrekció

Az EBITDA optimalizálása érdekében kulcsfontosságú, hogy bizonyos módosításokat hajtson végre a vállalkozás eladásra való bevezetése . Íme a 10 legfontosabb normalizálási beállítás, amelyet meg kell fontolnia:

1. Nem fegyveres bevételek vagy kiadások

a piaci feletti vagy alatti árakon végrehajtott tranzakciókra vonatkozik . Például, ha az Ön üzemeltető vállalata egy másik, egy főrészvényes tulajdonában lévő vállalattól vásárol kelléket a valós piaci értékénél magasabb áron, az EBITDA-t ennek megfelelően normalizálni kell, hogy tükrözze ezen áruk pontos értékét.

2. Redundáns eszközök által generált bevételek vagy kiadások

A redundáns eszközök olyan eszközök, amelyek nem nélkülözhetetlenek a vállalkozás hatékony működtetéséhez. Például, ha vállalkozásának van egy tóparti nyaralója, amelyet alkalmanként vállalati funkciókra vagy alkalmazottak ösztönzésére használnak, akkor a nyaralóval kapcsolatos költségeket vissza kell adni az EBITDA normalizálása érdekében, mivel ez a potenciális vásárlók számára feleslegesnek minősül.

3. Tulajdonosi fizetések és bónuszok

A tulajdonosok fizetése és prémiumai gyakran eltérnek a külső vezetőknek fizetett szokásos fizetésektől. Ezenkívül a tulajdonosok év végi bónuszokat jelenthetnek be a jövedelemadó csökkentése érdekében. Az ismétlődő EBITDA kiszámításához ezeket a rendkívüli tulajdonosi fizetéseket és prémiumokat hozzá kell adni, miközben le kell vonni a harmadik fél menedzser becsült kompenzációját.

Ez a kiigazítás jellemzően az EBITDA növekedését eredményezi, különösen, ha jelentős év végi tulajdonosi bónuszokat fizettek ki.

4. Létesítmények bérlete a valós piaci érték feletti vagy alatti áron

Sok cég bérel létesítményeket egy részvényes tulajdonában lévő holdingtól, és a felszámított bérleti díjat gyakran önkényesen magasabbra határozzák meg, mint a piaci árfolyam. A kapcsolt felekkel folytatott ügyletekhez hasonlóan ez a kiigazítás magában foglalja a nem szokásos bérleti díj visszaadását és a valódi piaci bérleti díj levonását az EBITDA felfelé korrigálása érdekében.

5. Indítási költségek

Ha vállalkozása új termékcsaládot vagy szolgáltatást vezetett be az elemzett időszakban, akkor a kapcsolódó indulási költségeket vissza kell adni az EBITDA-hoz. Mivel ezek a költségek egyszeri kiadások, és a jövőben nem fordulnak elő, kizárásuk pontosabb képet ad a vállalkozás folyamatos pénzügyi teljesítményéről.

6. Perek, választottbírósági eljárások, biztosítási követelések behajtása és egyszeri viták

Az EBITDA-ban korrigálni kell a rendezett jogi ügyekből vagy egyszeri vitákból eredő rendkívüli bevételeket vagy kiadásokat. A bevételeket, például a biztosítási követelések behajtását levonják, míg a költségeket, például a perbeli egyezségeket visszaadják. Ezek a tételek egyszerinek minősülnek, és nem befolyásolhatják a vállalkozás folyamatos pénzügyi teljesítményét.

7. Egyszeri szakmai díjak

a jövőben nem ismétlődő ügyekkel kapcsolatos költségeket, mint például a vitarendezés költsége Ezen egyszeri szakmai díjak kizárásával tisztább képet ad a vállalkozás szokásos pénzügyi teljesítményéről.

8. Javítás és karbantartás

A gyakran figyelmen kívül hagyott javítási és karbantartási költségek jelentős szerepet játszanak az EBITDA korrekciójában. Egyes magánvállalkozások tulajdonosai szándékosan a tőkekiadásokat javítások közé sorolják az adók minimalizálása érdekében. Bár ez a gyakorlat csökkentheti az éves adókötelezettségeket, negatívan befolyásolhatja az üzlet értékelését az eladás során azáltal, hogy csökkenti a múltbeli EBITDA-t.

A pontos ábrázolás érdekében alapos felülvizsgálatot kell végezni a beruházási tételek és a javítások elkülönítése érdekében, és az esetleges tőkekiadásokat az EBITDA-hoz hozzá kell adni.

9. Készletek

Ha cége berendezéseket használ a szolgáltatások nyújtásához, akkor gyakori, hogy kéznél van alkatrészkészlet. A magánvállalkozások tulajdonosai gyakran egész évben fenntartanak egy általános kedvezményt az alkatrészkészletre, és az ebben az időszakban megszerzett alkatrészeket elköltik az adóköteles bevétel minimalizálása érdekében.

Azonban, ahogy közeledik vállalkozása eladásához, ajánlatos egy alapos leltárszámlálást és értékelést végezni. A felhalmozott tartalékon túli minden többletkészletet vissza kell adni az EBITDA-hoz, hogy pontosan tükrözze a tényleges készletértéket.

10. Egyéb bevételek és kiadások

A pénzügyi kimutatások „Egyéb bevételek és ráfordítások” kategóriája gyakran tartalmaz olyan tételeket, amelyek az EBITDA-számítások során módosíthatók. Ez a kategória általában egy gyűjtőhely a különféle kiadásokhoz, amelyek nem férnek bele bizonyos kódokba. Kulcsfontosságú, hogy alaposan átnézze ezeket a számlákat, és adjon hozzá minden nem ismétlődő tételt. Például az ebbe a kategóriába tartozó egyszeri alkalmazotti bónuszokat vagy speciális adományozási költségeket vissza kell adni az EBITDA-hoz.

A normalizált EBITDA ereje

vállalkozás eladása céljából . A befektetési bankárok a normalizált EBITDA ötéves összegzésére támaszkodnak, hogy hatékonyan értékesítsék cégét.

Ha proaktívan áttekinti a számokat jóval az eladás előtt, biztosíthatja, hogy a lehető legjobb ajánlatot . Ne feledje, az ötször magasabb EBITDA Használja ki a normalizált EBITDA erejét, hogy maximalizálja vállalkozása értékét az értékesítési folyamat során, és magabiztosan vonzza a potenciális vásárlókat.