SDE vagy EBITDA a vállalkozás értékéhez?

Az SDE (eladó diszkrecionális bevétele) és az EBITDA (kamat, adó, értékcsökkenés és amortizáció előtti eredmény) megkülönböztetése kulcsfontosságú a vállalkozás értékének felmérése során. Tehát melyik mérőszámot kell előnyben részesítenie vállalkozása értékeléséhez?

Az SDE és az EBITDA különálló megközelítések a vállalkozás jövedelmezőségének vagy cash flow-jának mérésére. A sarkalatos kontraszt a következőképpen foglalható össze:

• Az SDE a kisvállalkozások értékelésének fő mérőszáma, korrekciós tényezőként a tulajdonos kompenzációját is magában foglalja.
• Az EBITDA átveszi a vezető szerepet a közép- és nagyvállalkozások értékelésében, kihagyva a tulajdonosi fizetést a módosításokból.

Számos kiigazítás szerepel mind az SDE, mind az EBITDA számításánál. Az olyan elemek, mint a kamatok, adók, értékcsökkenés és amortizáció mindkét mérőszámban egyeztetve vannak, gyakran párhuzamot mutatva a kiigazítási folyamatban. Ennek ellenére a lényeg abban rejlik, hogy az EBITDA kizárja a tulajdonos kompenzációját.

Az SDE és az EBITDA kiszámításának célja, hogy méltányos összehasonlítást biztosítson a különböző vállalkozások között. A szabványosított értékelés eléréséhez elengedhetetlen az SDE és az EBITDA korrekciós kritériumainak következetes alkalmazása.

Az SDE olyan kisvállalkozások értékelésekor jön szóba, amelyekben a tulajdonos aktívan részt vesz. Ilyen esetekben az üzleti nyereség és a tulajdonosi javadalmazás közötti határ megjelölése bonyolultnak bizonyul. Az SDE hatékonyan oldja meg ezt a kihívást azáltal, hogy összevonja az üzleti nyereséget és a tulajdonosi javadalmazást egy egyedi mérőszámban, amely az „eladó diszkrecionális bevétele” (SDE) néven ismert.

A középvállalkozások esetében ( EBITDA-ja meghaladja az 1 millió dollárt ), amelyeket külső vezető is kezelhet, az EBITDA áll a középpontban. Míg egy kisvállalkozás tulajdonosa megtarthatja a javadalmazását, egy közepes méretű vállalkozás új tulajdonosának fizetési forrásokat kell elkülönítenie a menedzser szerepére. Az EBITDA jelentősége a középvállalkozások értékelésében merül fel, mivel azokat gyakran olyan vállalatok vásárolják meg, amelyekhez az akvizíció után menedzser vagy vezérigazgató felvételére és kompenzálására van szükség.

Nézzünk mélyebbre az SDE és az EBITDA árnyalataiba, néhány kisebb különbség mellett. Biztos lehet benne, hogy ezzel a betekintéssel jobban meg tudja fejteni vállalkozása valódi értékét.

Mikor használjuk az SDE-t?

Az SDE, amint azt a Nemzetközi Üzleti Brókerszövetség (IBBA) felvázolja, magában foglalja a vállalkozás bevételeit, mielőtt:

• Kamatkiadások vagy -bevételek (az „én” az EBITDA-ban)
• Adók (jövedelemadó, „T” az EBITDA-ban)
• Értékcsökkenés és amortizáció (a „D” és „A” az EBITDA-ban)
• Egyszeri bevételek és kiadások
• Nem működési bevételek és kiadások
• Teljes tulajdonosi kompenzáció egyetlen tulajdonos után, a többi tulajdonos kompenzációja a piaci értékhez igazítva.

Az SDE a kistulajdonosok által működtetett vállalkozások értékelésének irányadója, ahol a tulajdonos aktív részvétele alapvető. Ezen a területen a vállalkozás nyereségének és a tulajdonos kompenzációjának megkülönböztetése kihívást jelent. A cégtulajdonosok gyakran lemondanak a hagyományos fizetésről, ehelyett a „sorsolás” mellett döntenek. Alternatív megoldásként a tulajdonos kompenzálhatja magát azon referenciaérték alatt, amelyet egy külső kezelőnek osztana ki. Tekintsünk egy olyan forgatókönyvet, amelyben egy cégtulajdonos évi 40 000 dolláros fizetést fizet magának, miközben a piaci kereslet évi 100 000 dollárt javasol a szerepéért.

Ezenkívül az üzlettulajdonosok gyakran számtalan személyes kiadást vagy „jutalmat” vonnak le az üzleten keresztül, olyan kiadásokat, amelyek valószínűleg nem merülnek fel a műveleteket felügyelő külső menedzsernél. Ezek a juttatások magukban foglalhatják többek között a személyes járművet, az egészségklub-tagságot, a nyaralóház költségeit és a személyes utazási költségeket.

Az SDE beavatkozik, hogy harmonizálja ezeket a bonyolultságokat azáltal, hogy az üzleti nyereséget és a tulajdonosi kompenzációt egy mindenre kiterjedő egységben egyesíti, amelyet „eladó diszkrecionális bevételének” neveznek – SDE-nek. Ez azt a halmozott kompenzációt jelenti, amelyet a leendő tulajdonos-üzemeltető potenciálisan realizálhat. Lényegében a lehetséges bevételeket foglalja magában, függetlenül a formától – legyen szó juttatásról, fizetésről, sorsolásról vagy osztalékról.

Az SDE nélkülözhetetlen mérőszám a kistulajdonosok által működtetett vállalkozások értékeléséhez, tekintettel az üzleti nyereség és a tulajdonosi kompenzáció összefonódó természetére. Az „üzleti” és a „személyes” közötti tipikus elhatárolás a legtöbb kisvállalkozás tulajdonosa számára elmosódik, és lehetetlenné teszi a megkülönböztetést. A kisvállalkozások megfelelő vezetői fizetésének kiszámítása lényegesen árnyaltabb a közepes méretű társaikhoz képest.

Ez a számítás elsősorban azokra a vállalkozásokra lett szabva, amelyek kevesebb, mint körülbelül 1 millió dollárt termelnek SDE-ből, és ez a számítás túlnyomórészt az üzleti brókerekre vonatkozik. Ezek a brókerek a tulajdonos-üzemeltetők által irányított vállalkozásokra specializálódtak, ahol az SDE bátorsága valóban ragyog.

Mikor kell használni az EBITDA-t?

Az EBITDA az üzleti értékelés alapvető mércéje, amely a (B) előtti (E) eredményt jelenti:

• Érdeklődés (én)
• Adók (T)
• Értékcsökkenés (D)
• Amortizáció (A)

Az EBITDA területe a közepes méretű, az 1 millió dollárt meghaladó EBITDA-val büszkélkedő vállalkozásokra vonatkozik, amelyek külső menedzsmentre vannak felszerelve. Azokban az esetekben, amikor a tulajdonos-üzemeltetők irányítják a hajót, a kompenzációjukat az uralkodó piaci normákhoz igazítják. Például, ha egy tulajdonos jelenleg 500 000 dollárt keres évente, de a piaci árfolyam összesen 200 000 dollárt tesz ki, a kompenzáció az utóbbihoz igazodik.

Ha egy tulajdonos nem kap fizetést, a megfelelő piaci szintű fizetést levonják az EBITDA számításából. Hasonlóképpen, ha egy tulajdonos vagy vezető nem kap megfelelő javadalmazást, a piachoz igazodó menedzser vagy vezérigazgató fizetését vonják le, ami az EBITDA-ban csúcsosodik ki. A jelenlegi tulajdonos kompenzációjától függetlenül normalizálódik a kortárs piaci normákhoz, átlagosan 150 000 és 300 000 dollár között van a legtöbb vállalkozás az alsó középső piacon.

Magántőke-csoport vagy társaság általi felvásárlás esetén a tulajdonosi javadalmazás kiigazítatlan marad, tekintettel a menedzser alkalmazásának szükségességére. Ez ellentétben áll a kisvállalkozásokkal, ahol a tulajdonosok kompenzációja érintetlen marad. A közepes méretű vállalkozásoknál elengedhetetlen a vezetői fizetés, ami a tulajdonos kompenzációs kizárását írja elő.

Például, ha egy vállalkozás SDE-t , és egy versenytárs megvásárolja azt, és évente 200 000 dollárt fizet a menedzsernek, az eredményül kapott EBITDA 800 000 dollár lesz (1 000 000 - 200 000 dollár = 800 000 dollár). Az EBITDA a racionális választás a középvállalkozások értékeléséhez, mivel ezeket a vállalkozásokat általában olyan entitások vásárolják meg, amelyeknél a tranzakciót követően vezetői vagy vezérigazgatói kötelezettségre van szükség.

Az EBITDA tipikus alkalmazása olyan vállalkozásokat foglal magában, amelyek több mint 1 millió dollár EBITDA-t termelnek. M&A tanácsadók alkalmazták, akik a magántőke-csoportoknak, versenytársaknak és vállalatoknak történő üzleti értékesítésre összpontosítottak. Az EBITDA a közvállalatok körében is jelentőségre tesz szert, bár a nettó bevétel gyakran ellopja a reflektorfényt.

EBITDA kontra korrigált EBITDA: Az EBITDA gyakran összefonódik a „korrigált EBITDA-val”, amely kifejezés olyan további változtatásokat testesít meg, amelyek hiányoznak a szokásos EBITDA-számításokból, hasonlóan az SDE-korrekciókhoz. Így az EBITDA-körzet áthaladásakor körültekintően meg kell határozni, hogy az EBITDA-ra vagy a korrigált EBITDA-ra vonatkozik-e. Az M&A tanácsadók gyakran utalnak a korrigált EBITDA-ra az EBITDA-ról szóló diskurzusukban.

A korrigált EBITDA magában foglalja azokat a módosításokat, amelyek elkerülik a standard EBITDA-t, beleértve:

• Nem működési bevételek vagy kiadások
• Nem ismétlődő bevételek vagy kiadások
• Nem realizált nyereség vagy veszteség
• Tulajdonosi jutalmak

SDE vagy EBITDA

Az alábbiakban egy diagramot mutatunk be, amely felvázolja az SDE, az EBITDA és a korrigált EBITDA közötti különbségeket:

Az alábbiakban bemutatunk egy szemléltető példát, amely megvilágítja az eltéréseket:

A többszörösek ugyanazok az SDE és az EBITDA esetében?

A fent említett forgatókönyv szerint logikusnak tűnhet, hogy következetesen az üzlet SDE-t használó értékelése mellett döntünk, mivel ez potenciálisan a legmagasabb értéket eredményezheti. Ez a feltételezés azonban elmarad a pontosságtól. Az EBITDA-hoz kapcsolódó többszörösek természetesen felülmúlják az SDE-t annak a belső felfogásnak köszönhetően, hogy egy vezető által működtetett vállalkozás magasabb értékelést érdemel, mint egy teljesen elkötelezett tulajdonos által felügyelt vállalkozás.

Azokban a forgatókönyvekben, ahol akár az SDE, akár az EBITDA életképesen értékelheti az üzletet, a választás általában minimális hatással van az értékre. Ennek illusztrálására vegye figyelembe a következő példát ugyanabban az üzleti környezetben, SDE és EBITDA értékeléssel is:

• 1 000 000 USD SDE x 3,0 többszörös = 3 000 000 USD kikiáltási ár
• 750 000 USD EBITDA x 4,0 többszörös = 3 000 000 USD kikiáltási ár

Feltételezve, hogy a tulajdonos évente 250 000 dollárt fizet, az eredmény 1 000 000 dollár SDE és 750 000 dollár EBITDA (1 000 000 – 250 000 dollár = 750 000 dollár) eredményezett. Figyelemre méltó, hogy ezen az ábrán mindkét értékelési módszer azonos eredményeket produkált.

Mégis, mi történik, ha az SDE értékelése meghaladja az EBITDA-alapú értékelést ? Míg az ösztön azt sugallhatja, hogy az SDE-alapú megközelítést részesítsék előnyben, az EBITDA többszörösein értékesített vállalkozások a vételáron belül gyakran a forgótőkét (amelyből készpénz, készletek, kintlévőségek és szállítók) szerepelnek. Ennek a pontnak a hangsúlyozása érdekében ássunk bele egy végső forgatókönyvbe, megvilágítva az EBITDA többszörösének az SDE-vel szembeni alkalmazásának különböző kimenetelét.

Nyilvánvaló, hogy a valós számítások nem igazodnak olyan pontosan. Mindazonáltal ez a példa aláhúzza, hogy az érték általában összehasonlítható marad, akár SDE-t, akár EBITDA-t alkalmazunk.

Következtetés

cash flow értékelésének eltérése , amely a tulajdonosi kompenzáció köré összpontosul, az SDE és az EBITDA közötti alapvető kontrasztot képezi. Az 1 millió dollárnál kevesebb bevételt elérő vállalkozások esetében válassza az SDE-t, amely magában foglalja a tulajdonosi kompenzációt is. Az 1 millió dollár felettiek választhatják az EBITDA-t, a tulajdonosi kompenzáció nélkül. Mindkét forgatókönyv esetén biztosítsa a lehető legnagyobb egyértelműséget a vállalkozás értékének bemutatásában.